Elköltöztünk, a további fejezetek ezen a címen olvashatók:

http://tizenevesdetektivek.mindenkilapja.hu/

Pár évvel ezelőtt találkoztam egy lánnyal, akit Annának hívtak. Ő mesélte el ezt a történetet amit én most leírok nektek.

  Anna nagy családból származott, a négy gyermek közül ő volt a második. Nővérét és két öccsét nagyon szerette. Testvérin kívül, voltak barátai, osztálytársai és szomszédai, de még senkivel sem került szoros kapcsolatba, vagyis nem volt még igaz barátja. Mindennek ellenére nagyon szerette környezetét.

  Egy májusi délután mikor hazaért az iskolából szokatlan csend várta. Nem tudta mire vélni ezt a nagy hallgatást ezért letette a táskáját és a konyhába sietett.

-Csókolom édesanyám.

-Szia kislányom.- köszönt Annának az édesanyja.

-Édesanyám, miért van ilyen csend?- kérdezte.

-Elköltözünk.- mondta az édesanyja szomorúan.

-Tesséééééék, nem hiszem, az nem lehet.- mondta, majd sírva kiszaladt a helyiségből.

Az édesanyja utána ment, hogy megvigasztalja. Egy kis idő elteltével, sikerült is neki, valamennyire. Anna mikor megnyugodott azt kérdezte:

-Mikor kell elmennünk?

-Még júniusban, mert édesapád el kell foglalja az állást.

-Hogy fogják hívni azt a falut ahova költözünk?

-Kissziget, ne búsulj, inkább használd ki azt az időt amíg még itt vagyunk. Nem kell szomorúnak legyél, biztosan ott is lesznek barátaid.

-Nem tudom, lehet, hogy igaza van édesanyámnak.

Ezzel befejeződőt a beszélgetés. Anna megpróbált minél több időt tölteni a barátival, ismerőseivel.

  Nem sokára elérkezett a vakáció, és egyre közelebb került a költözés időpontja. Anna már nem is búsult annyira, egyre inkább érdekelte, hogy milyen is lesz majd Kisszigeten. A költözés napján a gyerekek nagyon izgatottak voltak. Egész nap utaztak, és csak éjszaka érkeztek meg. Az utazás miatt nagyon fáradtak voltak, így hát lefeküdtek ( a bútorokat már az előző héten a bútorszállítók elszállították).

  Reggel már korán felkeltek a szülők és rendezgették a házat. A szomszédok nagyon segítőkészek voltak, ezért már ők is ott szorgoskodtak Annáék új lakásában. Anna amikor felébredt már senki sem volt a szobában, így felöltözött és ő is lement a többiekhez, akik már reggeliztek.

-Sziasztok- köszönt a testvérinek.

-Szia, Anna, gyere ismerd meg a szomszédokat.- mondta édesanyja.

-Igen, képzeld el, már korán reggel itt voltak és segítettek, és ők is annyian vannak mint mi, és nekik is van egy veled egykorú nővérük, mármint a két fiúnak.- újságolta- Anna öccse.

-Jól van egyszerre csak egy dogot mondjál, így nem lehet érteni semmit.- mondta Anna.

-Jó, jó, de gyere már, nagyon várják, hogy megismerjenek.- kiáltottak, már a konyhából Anna öccsei. Ezért Anna bement a konyhába, hogy köszöntse a szomszédokat.

-A szomszédok nagyon kedves emberek, de én nem látok egy velem egykorú lányt sem, lehet, hogy csak vicceltek- gondolkodott Anna.- azt látom, hogy a nővéremnek már van ?barátnője?, de nekem valót nem látok sehol. Na, de mindegy ezek csak szomszédok, biztosan lesz barátnőm- nyugtatta meg magát, valamennyire.

  Éppen ekkor lépett be a szobába egy lány, aki Annánál magasabb, soványabb, (nem mintha Anna kövér lett volna), és sötétebb hajú volt. Oda lépett Annához és így szólt.

-Szia, engem Liliennek hívnak, de szólíts csak Lilinek. Neked mi a neved?

-Én Anna vagyok. Te hány éves vagy? Én 14.

-Én is- mondta vidáman Lili.

-Mikor születtél?- kérdezte Anna.

-Július 18. Te?

-Tényleg? Én július 19. Ez hihetetlen.- csodálkozott Anna

-Tényleg az. De azt akartam kérdezni, hogy szereted-e a kutyákat?

-Nagyon, de nekem nem lehetett még kutyám. Neked van?

-Igen, Pici. Megnézed?- kérdezte Lili, majd elindultak, hogy megnézzék a kutyát.

Amíg ők beszélgettek, barátkoztak, addig a felnőttek is elkészültek a rendcsinálással.

  Anna és Lili nagyon jó barátságot kötöttek, akárcsak a családtagjaik. Sok különbség volt a két lány között, Anna sokkal hevesebb, határozottabb egyéniség volt, Lili inkább hallgatott, de neki is meg volt a véleménye. Ezek a különbségek tették őket igazán jó barátokká, kiegészítették egymást, olyanok voltak, mint az őszi zápor és a napsugár. Két szóval, elválaszthatatlan barátnők lettek.

Különös dolgok történnek

 Kissziget egy tó közepén állt, ezért is nevezték Kisszigetnek. Valójában nem sziget, hanem félsziget, de ez most és itt nem számít. Ebben a kis városban, nagyon különös dolgok történtek. Először is lányok tűntek el a városból és soha nem látták őket többet. Másodszor pedig eltűnt?

De ugorjunk át egy hónapot, nem sok idő, de Annáék már egészen megszokták az új otthonukat. Anna is nagyon boldog volt ahhoz képest, hogy mikor ide jöttek, milyen makacs és szomorú volt.

Egy júliusi forró délután Annának és Lilinek újabb ötlete támadt. Elhatározták, hogy véghez viszik, így hát szüleikhez fordultak.

-Anya, - mondta Lili- elengedsz minket fürödni a tóra.

-Kik azok a „minket”?- kérdezte Lili anyukája.

-Hát engem meg, Lilit- válaszolt Anna.

Nem tudom, nem biztonságos, de ha Elizabeth is veletek, megy akkor talán elmehettek, de nem sok időre.- a két lány máris szaladt Elizabethez, hogy megkérdezzék őt is. Elizabeth igent mondott.

 A három lány, délután két órakor indult el és úgy tervezték, hogy öt órakor, már otthon lesznek. Amikor megérkeztek a tópartra, Elizabeth leült a tópartra és olvasgatott, amíg a lányok fürödtek.  Fél négy lehetett, amikor a két lány üresen találta, Elizabeth helyét.

-Elizabeth gyere elő, ugy is tudjuk, hogy itt vagy.- kiabált  Anna

-Hol lehet? ? kérdezte Lili- Nem lehet nagyon messze. Elizabeth, Eliza,- kiáltott, Lili is.

-Nézd, csak, ott az erdőben van valaki. Menjünk oda.- mondta Lili Annának.

 Elindultak a tó mellett álló kis erdőbe. Amikor odaértek elbújtak egy bokor mögé és egy maszkos embert pillantottak meg, aki a szabadulni próbáló Elizabethet gyömöszölte be egy autóba. Lili oda akart szaladni, de Anna nem engedte. A kocsi már elindult, de a lányok még nem mertek megmozdulni, amikor már biztosak voltak abban, hogy a kocsi már messze jár, akkor, szaladni kezdtek, és meg sem álltak hazáig.

Ajtóstól rontottak, Liliék lakásába, és egyszerre kezdtek, beszélni:

-Eltűnt?a parton maradt??elrabolták??láttuk?..az én hibám.

-Ki tűnt el?- érdeklődött Lili édesanyja.

-Elizabeth, elrabolta egy maszkos férfi.- mondta Anna. Lili nem bírta ki sírás nélkül. Amikor Lili édesanyja végre megértette, hogy mi történt, akkor azonnal telefonált a rendőrségnek, majd megvigasztalta a lányokat.

Nyomozóállomás

A rendőrség hamarosan megérkezett a helyszínre, mindent megvizsgáltak és ellenőriztek. Annát és Lilit is kihallgatták. Varga Béla , rendőrkapitány vezette a nyomozást. Táplálta a szülőkben a reményt.

-Nagyon kedves és barátságos ember- állapította meg Anna- biztosan elkapják a rablót. A rendőrség eltávozása után több nap telt el várakozással. Egy csütörtöki délután megcsörrent a telefon Lili vette fel.  

-Haló, itt Kovács Lilien. -Szervusz Lili- köszöntötte a rendőrfelügyelő Lilit

- Édesapád otthon van?

-Nincsen, de estére haza ér.

-Rendben, kérlek szóljál neki, hogy kerestem, és, hogy majd telefonálok este. Este nyolc óra tájban hazaérkezett Lili édesapja, nagyon megörült annak, hogy végre telefonált a rendőrség. Nemsokára az egész család a nappaliban ült és várta a telefon csörgést. Nem kellet sokat várjanak, megszólalt a telefon. Lili édesapja vette fel:

 -Haló itt Kovács Ferenc, beszél.

-Itt Varga Béla a kapitányságról. Nem szeretnék köntörfalazni ezért közlöm a hírt. A lányukat nem találtuk meg és valószínűleg már nem él ezért lemondtunk a kereséséről. Nagyon sajnálom.

 - Nem lehet semmit sem tenni,

 - Sajnos nem. Viszont hallásra.- ezek voltak az utolsó szavak amiket mondott mielőtt letette a telefon kagylót.

-Mit mondtak?- kérdezték a többiek, amikor letette a telefont.

- Azt, hogy nem tehetnek semmit. Nem tudják, hol van Elizabeth. Az az érzésem, hogy nem is akarják.

Szombat délután Lili és Anna a tóparton sétáltak és beszélgettek:

-Kitaláltam valamit- szólt Anna- Mi lenne, ha mi kezdenénk el nyomozni?

 -Nem is tudom, nem veszélyes ez?

- Meg akarod találni Elizabethet, vagy sem?

- Meg. Hogyan kezdjünk hozzá?

-Először is építsünk egy nyomozóállomást ahol minden adatot tárolhatunk, másodszor is mindent meg kell tudnunk az emberrablókról.

Anna és Lili megépítették a nyomozóállomásukat a tóparton és Picit felavatták nyomozókutyának.

4 fejezet

Téves nyomon

Anna és Lili megint a nyomozóbázison voltak amikor Annának újabb ötlete támadt:

-Tudod mit? Váljunk ketté és gyűjtsünk információkat az ember rablókról.

-Ez remekötlet

Így hát ketté váltak és elindultak, hogy a faluban információkat gyűjtsenek. Míg ők a faluban voltak addig a szüleik otthon várták a rendőrség telefonálását, de hiába. De egy pár óra múlva megcsörrent a telefon Lili édesapja vette fel a telefont:

-Halló,itt Kovács Ferenc beszél.

-Szia kis fiam telefonált-e már a rendőrség?

-Nem, még nem tudnak semmit.

-Ne aggódjatok nem lesz semmi gond.

Letette a telefonkagylót.

-Csak édesanyám volt.

Megint megszólalt a telefon. Most is Lili

édesapja vette fel.

-Halló, itt Kovács Ferenc beszél.

-Itt Varga Béla a rendőrségről.

-Találtak valamit?

-Szomorú hírt kell közölnöm önnel. A lánya nem került elő és nem hiszem, hogy elő fog kerülni, ezért a rendőrség abbahagyta a keresését. Nagyon sajnálom.

-De nem lehet semmit sem tenni?

-Mi mindent megtettünk. Sajnálom a lánya már valószínűleg már nem él- letette a telefont.

-A rendőrség volt lemondtak a lányuk kereséséről.

Egy másik titokzatos helyen, pedig Elizabeth várt arra, hogy megtalálják.

A két lány pedig nem adta fel a reményt még akkor sem mikor megtudták, hogy a rendőrség lemondott Elizabethről, és folytatták a nyomozást.

Lili és Anna sok embert kikérdeztek az emberrablókkal kapcsolatban. Most leírom nektek, hogy hogyan nyomoztak.

-Csókolom Kati néni

-Szerbusz gyermekem hallottam a rossz hírt, őszinte részvétem ,de miért jöttél most hozzám?

-Én és Anna az emberrablókról szeretnénk tudomást szerezni.

-Mit szeretnétek tudni?

-Hát, hogy miért rabolnak embereket, hova viszik őket, és mi hasznuk van ebből?

-Nem tudom igazán, hogy hova viszik őket és mi hasznuk van ebből, de szerintem azért rabolják el az embereket, mert meg akarják ölni őket.

Lili megijedt de megköszönte a segítséget.

Anna is kérdezősködött.

-Csókolom Pista bácsi

-Szerbusz gyermekem, mi járatban vagy erre felé?

-Lili és én szeretnénk tudni, hogy az ember rablók miért rabolnak embereket, hova viszik őket, mi hasznuk van ebből

-Hát kislányom én úgy tudom, hogy azért hogy eladják őket.

-Köszönöm szépen, csókolom.

Délután mind a ketten a nyomozóállomáson voltak és beszélgettek.

-Rengeteg információt gyűjtöttünk- mondta Anna

• Igen, sokan azt mondták hogy csak a hóbortos emberek csinálnak ilyet.- állította Lili

• Meg azt is mondták, hogy eladni, megölni rabolnak el embereket.

• És, hogy váltságdíjat kérjen tőlünk

• Na, jó de melyik a mi esetünk?- kérdezte Anna

• Hát váltságdíjat nem kért tehát nem azért rabolta el.

• Várj, nézz csak az erdőbe.- mutatott Lili a tó melletti erdőbe.

• Miért mi van ott?

• Inkább ki van ott.

Egymásra néztek és mindketten ugyanarra gondoltak.

-Futás, el kell kapnunk.- és gyorsan a nyomába eredtek annak az embernek aki a part melletti erdőben sétált.

-Siess Anna nem érjük utol pedig biztosan ő az emberrabló.

Az ember amikor észrevette, hogy követik futni kezdett. Anna megbotlott és elesett. Pici is megállt mellette. Anna a fülébe súgott valamit és pici futásnak eredt. Pici nagyon gyorsan tudott szaladni már elkerülte Lilit is, amikor utolérte a kergetett személyt és elkezdte harapdálni az illető lábát addig míg az el nem esett. Ekkor már két lány is megérkezett, és észrevették, hogy nem az emberrablóval hanem egy mérges erdésszel van dolguk. Végül bocsánatot kértek és megmagyarázták, hogy miért kergették meg őt. Az erdész megértette és ő is mondott nekik egy okot, hogy miért rabolnak az emberrablók.

5 fejezet

Az újsághirdetés

Már régóta gyűjtötték az információkat és keresgéltek a rabló után, nem sokra jutottak. Egy szombaton a falu rémét [így hívták azt az embert aki a falu végén lakot, és senki sem ismerte igazán]. Nagyon féltek tőle, mert sok rossz mesét hallottak már róla, de megemberelték magukat és elindultak. Mikor a házához értek meginogott a bátorságuk. Lili így szólt:

• Menjünk haza

• Nem ha már eddig eljutottunk akkor most nem adhatjuk fel.-szólt Anna, majd bekopogott az öregember házába.

• Csókolom

  
  

• Szervusztok. Mit akartok? Ha azért jöttetek hogy megbámuljatok és, hogy a múltamról kérdezősködjetek akkor mehettek is haza.

• Nem nem azért jöttünk.-válaszolt Lili

• Azt szeretnénk tudni, hogy tetszik-e tudni ki rabolta el Elizabethet?

• -Nem tetszik, de tudom. Éppen arra jártam mikor a kocsi elhajtott. Fel ismertem a sofőrt.

• Ezt mért nem tetszett elmondani a rendőrségnek?

• Nem akartam belekerülni a dologba.

• Meg tetszik mondani, hogy ki volt az?- kérdezte Lili- Szeretném megtalálni a nővéremet.

• Mr. Smith (Smis)

• Biztosan?

• Igen, régen a barátom volt, de cserbenhagyott. Á, mindegy.

• Nem mindegy tessék elmondani!- kérlelték a lányok.

• Hát tudjátok mielőtt ideköltöztem nagyon szép életem volt, volt egy gyönyörű feleségem és három gyermekem. Egy nap mikor a munkámból hazaérkeztem szörnyű látvány tárult elém: a feleségem és a gyermekeim holtan feküdtek a szobában és a házam fel volt durva. Kétségbe estem és régi jó barátomhoz fordultam, Mr. Smithhez. Segítségemre volt, vett nekem egy házat itt vidéken, hogy itt nyugottan élhessek. De nemsokára megtudtam, hogy az ő emberei ölték meg a családomat és azért költöztetett engem vidékre, hogy ne legyek az útjában, ugyanis én titkos ügynök voltam. Hát röviden ennyi. Az én élettörténetem.

• Nagyon sajnáljuk, hogy így bántunk önnel, és azt is hogy ön így járt.

• Mindenesetre köszönjük a sok segítséget.

• Csókolom- kiáltottak és mar rohantak is a bázishoz

• Sziasztok. Sok sikert lányok- mondta az öreg János. De ezt a lányok nem hallották, mert már messze jártak.

A nyomozóállomáson mindent felírtak. Majd megbeszélték, hogy hogyan tovább. Arra az elhatározásra jutottak, hogy nem szólnak a rendőrségnek, viszont kiderítenek még pár dolgot Mr. Smithről.

Ketté váltak és rengeteg újságot gyűjtöttek a nyomozáshoz.

-Szia Lili -kiáltott Anna

-Szia, szereztél újságokat?

-Hát persze, édesapám ki akarta dobni de én össze szedtem. Van egy egész dobozzal.

-Na akkor gyerünk nézzük át őket.-mondta Lili. Majd elindultak a nyomóállomás felé. Az állomáson máris elkezdték olvasgatni az újságokat. Már egy ideje olvasgattak, mikor Lili felkiáltott:

-Néz csak ezt a tegnapi újsághirdetések között találtam.

-Mi az?

-”Szobalányokat keresek. Aláírás: Mr. Smith Ezen a telefonszámon érnek el: 0654272884!,,

-Nem hiszem el, mutasd!